A SiC epitaxiális növekedési folyamatának alapvető bemutatása

Epitaxiális növekedési folyamat_Semicera-01

Az epitaxiális réteg egy specifikus egykristályos film, amelyet az ostyán ep·itaxiális eljárással növesztenek, a szubsztrát ostyát és epitaxiális filmet pedig epitaxiális ostyának nevezik. A szilícium-karbid epitaxiális rétegnek a vezetőképes szilícium-karbid szubsztrátumon történő növesztésével a szilícium-karbid homogén epitaxiális lapka tovább készíthető Schottky-diódákká, MOSFET-ekké, IGBT-kké és egyéb teljesítményeszközökké, amelyek közül a 4H-SiC szubsztrát a leggyakrabban használt.

A szilícium-karbid tápegység és a hagyományos szilícium-erőforrás eltérő gyártási folyamata miatt nem gyártható közvetlenül szilícium-karbid egykristályos anyagból. A vezetőképes egykristály szubsztrátumon további jó minőségű epitaxiális anyagokat kell nevelni, az epitaxiális rétegen pedig különféle eszközöket kell gyártani. Ezért az epitaxiális réteg minősége nagyban befolyásolja a készülék teljesítményét. A különböző teljesítményű eszközök teljesítményének javítása magasabb követelményeket támaszt az epitaxiális réteg vastagságára, az adalékkoncentrációra és a hibákra vonatkozóan is.

Az adalékkoncentráció és az unipoláris eszköz epitaxiális rétegének vastagsága és a blokkoló voltage_semicera-02 közötti kapcsolat

FÜGE. 1. Az adalékkoncentráció és az unipoláris eszköz epitaxiális rétegének vastagsága és a blokkolófeszültség közötti kapcsolat

A SIC epitaxiális réteg előállítási módszerei elsősorban a párologtatásos növesztési módszert, a folyadékfázisú epitaxiális növesztést (LPE), a molekuláris nyaláb epitaxiális növekedést (MBE) és a kémiai gőzlerakódást (CVD) foglalják magukban. Jelenleg a kémiai gőzleválasztás (CVD) a fő módszer a nagyüzemi gyártáshoz a gyárakban.

Elkészítés módja

Az eljárás előnyei

Az eljárás hátrányai

 

Folyékony fázisú epitaxiális növekedés

 

(LPE)

 

 

Egyszerű felszerelési követelmények és alacsony költségű növekedési módszerek.

 

Az epitaxiális réteg felszíni morfológiáját nehéz ellenőrizni. A berendezés nem tud egyszerre több ostyát epitaxializálni, ami korlátozza a tömeggyártást.

 

Molekuláris nyaláb epitaxiális növekedés (MBE)

 

 

Különböző SiC kristály epitaxiális rétegek termeszthetők alacsony növekedési hőmérsékleten

 

A berendezések vákuumigénye magas és költséges. Az epitaxiális réteg lassú növekedési üteme

 

Kémiai gőzleválasztás (CVD)

 

A gyári tömeggyártás legfontosabb módszere. Vastag epitaxiális rétegek növesztésekor a növekedési sebesség pontosan szabályozható.

 

A SiC epitaxiális rétegeknek még mindig vannak különféle hibái, amelyek befolyásolják az eszköz jellemzőit, ezért a SiC epitaxiális növekedési folyamatát folyamatosan optimalizálni kell.(TaCszükséges, lásd SemiceraTaC termék)

 

Párolgásos növekedési módszer

 

 

Ugyanazt a berendezést használva, mint a SiC kristályhúzásnál, a folyamat kissé eltér a kristályhúzástól. Érett felszerelés, alacsony költség

 

A SiC egyenetlen párolgása megnehezíti a párolgás felhasználását kiváló minőségű epitaxiális rétegek növesztésére

FÜGE. 2. Az epitaxiális réteg főbb elkészítési módszereinek összehasonlítása

A tengelyen kívüli {0001} szubsztrátumon bizonyos dőlésszöggel, amint az a 2(b) ábrán látható, a lépcsőfelület sűrűsége nagyobb, a lépcsőfelület mérete kisebb, és a kristálymagozás nem egyszerű. lépcsõfelületen fordulnak elõ, de gyakrabban a lépés egyesülési pontján fordulnak elõ. Ebben az esetben csak egy magoló kulcs van. Emiatt az epitaxiális réteg tökéletesen képes reprodukálni a szubsztrát halmozási sorrendjét, így kiküszöböli a többtípusú együttélés problémáját.

4H-SiC lépéskontroll epitaxiás módszer_Semicera-03

 

FÜGE. 3. A 4H-SiC lépésvezérlésű epitaxiás módszer fizikai folyamatábrája

 A CVD növekedésének kritikus feltételei _Semicera-04

 

FÜGE. 4. A CVD növekedésének kritikus feltételei 4H-SiC lépésvezérelt epitaxiás módszerrel

 

különböző szilíciumforrások alatt 4H-SiC epitaxiában _Semicea-05

FÜGE. 5. A növekedési sebességek összehasonlítása különböző szilíciumforrások mellett 4H-SiC epitaxiában

Jelenleg a szilícium-karbid epitaxiás technológia viszonylag kiforrott az alacsony és közepes feszültségű alkalmazásokban (például 1200 voltos eszközökben). Az epitaxiális réteg vastagsági egyenletessége, adalékolási koncentráció egyenletessége és hibaeloszlása ​​viszonylag jó szintet érhet el, ami alapvetően kielégíti a közép- és kisfeszültségű SBD (Schottky dióda), MOS (fémoxid félvezető térhatású tranzisztor), JBS ( csomóponti dióda) és egyéb eszközök.

A nagy nyomás területén azonban az epitaxiális lapkáknak még sok kihívást kell leküzdeniük. Például azoknál az eszközöknél, amelyeknek 10 000 voltot kell ellenállniuk, az epitaxiális réteg vastagságának körülbelül 100 μm-nek kell lennie. A kisfeszültségű készülékekhez képest az epitaxiális réteg vastagsága és az adalékkoncentráció egyenletessége jelentősen eltér, különösen az adalékkoncentráció egyenletessége. Ugyanakkor az epitaxiális réteg háromszöghibája az eszköz általános teljesítményét is rontja. A nagyfeszültségű alkalmazásokban az eszköztípusok általában bipoláris eszközöket használnak, amelyek nagy kisebbségi élettartamot igényelnek az epitaxiális rétegben, ezért a folyamatot optimalizálni kell a kisebbségi élettartam javítása érdekében.

Jelenleg a hazai epitaxia főként 4 hüvelykes és 6 hüvelykes, és évről évre növekszik a nagyméretű szilícium-karbid epitaxia aránya. A szilícium-karbid epitaxiális lemez méretét főként a szilícium-karbid hordozó mérete korlátozza. Jelenleg a 6 hüvelykes szilícium-karbid szubsztrát kereskedelmi forgalomba került, így a szilícium-karbid epitaxiális 4 hüvelykről fokozatosan 6 hüvelykre változik. A szilícium-karbid hordozó-előkészítési technológia folyamatos fejlesztésével és a kapacitásbővítéssel a szilícium-karbid hordozó ára fokozatosan csökken. Az epitaxiális lemez árának összetételében a költségek több mint 50%-át a hordozó teszi ki, így a hordozó árának csökkenésével a szilícium-karbid epitaxiális lemez ára is várhatóan csökken.


Feladás időpontja: 2024-03-03